Híd a szellem- és a természettudomány között
Szondi Lipót a sorsanalízis megalapítója, a genotropizmus és a
családi tudatalatti kutatója
A genotropizmus kölcsönös vonzódást jelent, tehát génrokon emberek között keletkez_ választást, majd együttmüködést. A fejlödésben visszamaradt (recesszív) gének az evolució során létükért és biztonságukért folytatnak harcot. Az azonos recesszív géneket birtokló emberek szeretetben, barátságban választják és támogatják egymást, azért hogy jobban segítsék ezeknek a géneknek szaporodását. A genotropizmus nem más, mint a családi tudatalatti funkcionális és alakító principiuma, így azonos a tudatalatti emberi sors tervével. Ennek kutatását, tudatosítását és részleges irányítását t_zte ki célul a sorsanalizis.
Szondi Lipót eszmetörténeti jelentöségét a genetika, szociálbiológia, mélylélektan, pszichoterápia és gyógypedagógia területén kell keresnünk.
Szondi a sorsanalizis által hidat teremtett a szellem- és a természettudományok között. A pszichiátriai nosologia és a mélylélektani neurológia területén végzett kutatásait tanulmányok egész sorával tette közkinccsé. A genetika, gyógypedagógia és pszichoterápia területén kifejtett gondolataival és alkalmazott módszerével elökészítöje, úttöröje volt olyan többirányú fejlödésnek, amely már újabb tudósok nevéhez kapcsolódik. Említeni lehet a szociobiológiát (E. O. Wilson, R. Dawkins), genetikai hasonlóság elméletét (Ph. J. Rushton), alakterápiát (Peris), transzakcióelemzést (Berne), több nemzedéket átfogó családterápiát (Böszörményi-Nagy), koevolutiv párterápiát (J. Willi), a neurolingvisztikai programozást (Reframing). A kutatások eredményei bevonultak a hypnoterápiába és a transzperszonális - személyfölötti - pszichoterápiába.